Kezelési módszerünk, egy olyan komplex, izületkimozgató és energetikai elemeket egyaránt tartalmazó egésztest gyúrás, melynek célja a test harmónikus működésének megőrzése, ill. helyreállítása.

 

Célja a test statikai, energetikai, izomzati egyensúlyának elváltozásainak kezelése, a kezelő gyakorlati és empatikus lehetőségei szerint az elváltozások okainak feltárása, a test öngyógyító erőinek aktivizálása.

 

A kezelések ázsiai masszázstechnikák és energetikai gyógyító módszerek ötvözésével alkotnak egységet. Fő alkotó elemei a Saionji Masayuki prof. által megalkotott Yumeiho masszázs, a tibeti Satva Marga masszázs, a Pránanadi energetikai gyógymód, thai masszázselemek és 14 év kezelési tapasztalatai.

 

Alkalmazási területe igen széleskörű, tekintve hogy ezeket a technikákat eredetileg a szerzetesek, harcművészek, (a kettő gyakran egy) testi-lelki teljesítőképességének fokozására  használták. Ma már az eredeti funkció mellett, mozgásszervi és nem ritkán belszervi problémák kezelésében és gyógyításában segít. Bár a keleti gyógymódok a harcművészetekhez hasonlóan hagyományőrzőek és kötöttek a technikák, a gyakorlat azt mutatja hogy a közös tőről eredeztethető módszerek ötvözése nem hiba; és hasonlóan egy sokoldalúan képzett harcművészhez, aki több stílusban is jártas, egy terapeuta is sikeresebben kezel, „harcol” ha szélesebb az eszköztára, látásmódja, tudása.

 

A Test

 

Az emberi test aszimmetrikus, és az európai orvoslás ezt az állapotot gyakran természetesnek tekinti, mivel mindenki ilyen. Azonban az aszimmetria mértéke nem mindegy és az egyensúlyra való törekvés egyben törekvés az egészségesebb működés felé. Természetesen abszolút szimmetria nem létezik, ez amolyan idealizált állapot, mint a tökéletes egészség, mégis meghatározó pontja a test működésének. Több szempontból is vizsgálható egy-egy kialakult panasz, probléma (lehetőség szerint nem használom a betegség szót) mint pl. statikai-izomzati szemszögből, energetikai-mélylélektani szemszögből, és ok-okozat oldalról is. Persze ezek egymástól sem különíthetőek el élesen.

 

Statika-izomzat

 

Helytelenül használjuk és túlterheljük a testünk különböző részeit, pontjait és ha ezt tartósan tesszük, a test jelzést küld. Többnyire fájdalmasat, majd ha a jelzéseit nem vesszük figyelembe erősebben „jelez” és közben a túlterhelésnek időelőtti elhasználódás, kopás, fájdalmas izomtúlműködés az eredménye.

Az ember mozgásszervi rendszere egy olyan jól „megtervezett” egység, mely nagyon hosszú ideig szolgálhat bennünket problémamentesen, ha helyesen használjuk. (Akár egy autó, melyet rendszeresen szervizelnek, ellenőriznek és megfelelően üzemeltetnek.)

   Két fő részből áll: a vázrendszerből, mint statikai egység, és az izomrendszerből, mint mozgató egység. Ha a statikai egység egyensúlyban van, vagyis az izületek egymáshoz viszonyított helyzete jó, mozgástartományuk megőrzött, akkor mint egy jól felépített ház, tartja, hordozza a testet, védi a belsőszerveket, megfelelően elnyeli, elvezeti a testet érő károsító statikai behatásokat, (pl. ugrások, rázkódások, ütközések, stb.) A mozgatás az izmok feladata.  Amennyiben tartósan a természetestől nagyban eltérő testhelyzetben tartózkodunk, ahol ez a támasztó, tartó rendszer nem tud hatékonyan működni, ott az izomzatnak kell bekapcsolódnia és besegítenie  az adott testhelyzet fenntartásához, s ha ez nem jár együtt elmozdulással és tartós, az izom „túlműködik”, elfárad, feszes, görcsös és fájdalmas lesz.

A megváltozott statikai-dinamikai helyzetben az izomzatban is változások zajlanak. A keletkezett statikai hibákat az izomzatnak kell kompenzálnia: bizonyos izomcsoportok túlműködnek, mások éppen kevésbé, és lesznek olyanok –főleg a gerinc mellett- melyek túlnyúlnak. Döntően azonban mégis a túlműködés a jellemző, ennek összes következményével. A folyamatosan túlműködő izom egyre feszesebb, kötöttebb, merevebb lesz. Nő a szövetközi nyomás, a keringés a kapilláris erekben romlik. Ez hatékonyságbeli romláshoz, kifáradáshoz vezet ,mivel az izomnak nincs lehetősége az elernyedéshez, pihenéshez. Megjelennek az első panaszok, mégpedig izomfájdalom vagy merevségérzet képében. A tapasztalatok alapján mondható, hogy a mozgásszervi panaszok többségében -néhány kivételtől eltekintve - a fájdalmat főképp a túlműködő izmok okozzák.    A hétköznapi és csaknem népbetegség-szerű derék vagy hátfájás az esetek túlnyomó többségében a túlterhelt izmok fájdalma. Ezek mély, tompa fájdalmak, korlátozzák a mozgást.

     Az izmok feszességének jelentős szerepe van az ún. izületi blokkok kialakulásában. A feszes izom, mivel a két végpontja közötti szakasz lerövidül, az általa áthidalt, mozgatott izületben, feszítő, szorító hatást vált ki, s mint egy túl szorosra húzott csavar a gépek mozgó alkatrészeinél, az izület mozgásterjedelmét szűkíti. Ez minden izület esetében problémát jelent, hisz nem csak a mozgás szűkül be, hanem a „tervezettnél” nagyobb egymáshoz préselődés az izületi végekben, a porcok idő előtti elhasználódását is okozza. A szoros, feszes izületek fájdalmasan mozdulnak és mivel ilyenkor még ösztönösen kíméljük is, a még kevesebb mozgatás további beszűkülést eredményez. Mondhatnánk, miért baj ez, elég nekem a kevesebb mozgásterjedelem is. Azonban ha egy izület nem mozog, nem termelődik elég izületi folyadék, kenőanyag a mozgáshoz és mivel az izületi porcok is ebből vesznek fel tápanyagot, folyadékot, ettől függ a rugalmasságuk. A rugalmasság csökken, keményedik a porcfelszín, nő a rájuk ható nyomás és kopnak a porcok.

 Mégis vannak kiemelt helyek, ahol a mozgás beszűküléséből komolyabb problémák is lehetnek annál, mint hogy nem tudunk spárgázni, vagy nyakunkba tenni a lábunkat.

 

 

    Ilyen hely a gerinc. Mivel a statikai hibákat izommunkával kell kompenzálni - a gerinc menti mély izomzat bizonyos szakaszai túlműködnek, merevvé válnak - ezen gerincszakasz  mozgásai korlátozottá, majd esetleg lehetetlenné válnak. A csigolyák közötti finommozgások kivihetetlenek lesznek, blokkolódik az adott terület. Miért is jelent ez nagyobb problémát?

    A gerincünk, ha oldalirányból nézzük, nem egyenes és nem is kell annak lennie. Nyakunknál homorulat, háti szakaszon domborulat, a derekunknál ismét egy homorulat, vagyis a három ív egy  „S” alakot alkot, és ez mint egy rugó működik. Alakjánál fogva ideálisan elnyeli ez a természetes rugó a terhelésekből származó erőbehatásokat; járás, sportolás, egyéb hétköznapi tevékenységből származó fizikai terheléseket. Illetve elnyelné, ha tudna így működni, és mint egy „gyöngysor”, csigolyánként mozdulni.  Sajnos az esetek többségében nem tud, mivel a blokkolódott, vagy többé-kevésbé beszűkült mozgáspályák nem tudnak ebben a munkában részt venni. Ez pedig azért okoz gondot, mert a „munka” ugyanannyi, de a munkás kevesebb. A kimaradók szerepét a többieknek kell bevállalni, és ezek közül is az első, mozdulni, dolgozni tudóra hárul a legnagyobb feladat, az adott esetben a mechanikai többletterhelés. A csigolyák között ún. porckorongok biztosítják a rugalmas összeköttetést, segítik a rugózást, és így a többlet munka is őket érinti. A nagyobb nyíróerők, melyek ilyenkor hatnak rájuk, a korai elhasználódásukhoz vezetnek, porckorong kopáshoz, gerinc sérvhez. Persze ez már egy hosszabb folyamat következménye és tartósan fennálló túlterheltség eredménye, de belátható, nem ritka jelenség. A test statikai egyensúlyának helyreállításával a folyamat lelassítható, megállítható, sőt mivel a kiváltó okokat, a túlterhelést fenntartó blokkokat is tudjuk oldani masszázskezeléssel, helyrehozható. Ugyanis a porckorong deformitások okozta panaszok abból adódnak, hogy a gerincből kilépő idegekre ezek az elváltozások kellemetlen nyomást gyakorolnak és irritációt keltenek. A deformitást fenntartó statikai túlterhelés megszüntetésével az okot szüntetjük meg és megszűnik a fájdalom, a „probléma”.

Ennyire egyszerű lenne? Elég a gerinc mély izmait egy megfelelő technika segítségével fellazítani, újra mozgékonnyá, szabaddá tenni a csigolyák közötti mozgást és kész? Sajnos nem, ugyanis ahogy már szó volt róla a test egy komplex rendszer és minden hatással van mindenre. A gerinc helyes statikai állapotát akkor könnyű fenntartani, ha az alap, amelyen „nyugszik”, vagyis hát mozog, rendben van. Ennek a területnek megfelelően alá kell támasztania a gerincet minden esetben, és egyforma arányban kell közvetíteni a test súlyát a lábak felé, vagyis közel 50-50% arányban. Ez a terület a medence-öv, csípő.

 

 

A medence és a keresztcsont kiemelt szerepet játszik a statikai egyensúly fenntartásában, de a hibás testtartások kialakulásában is. Elég egy lábsérülés, ami hosszabb ideig „sántikálásra” kényszerít, megbontva ezzel az 50-50%-os egyensúlyt, a medence elbillen úgy, hogy megkímélhessük a sérült részt. Azonban már ezzel az elbillenéssel megváltozik a gerincet alátámasztó alap helyzete és a gerinc is alkalmazkodik. Ideiglenesen úgy kompenzál, hogy a terhelés továbbra is a test súlyközéppontjára essen, vagyis a keresztcsontra. A gond csak ott kezdődik, hogy az emberek nagyobb része mozgásszegény vagy egyoldalú mozgásterhelést biztosító életmódot folytat, és így kevés rá az esély, hogy az egyensúlyi helyzet elbillenését okozó sérülés gyógyultával a helyes terhelési arány vissza áll. Ahhoz az egész testre ható, minden túlterhelt izmot kinyújtó, minden passzív izmot újra munkára fogó, az izületek teljes rendszerét átmozgató gyakorlatokra, gyógytornára, ezt segítő mozgástanácsadásra, komplex, ezt a feladatot ellátni tudó masszázs ill. egyéb terápiás kezelésre volna szükség.

 

Az eddigiek fényében talán érthető, miért fontos egy olyan komplex, mély, egésztest-gyúrás, amely újra képes felszabadítani a blokkolt izületek mozgását, képes megszüntetni a fájdalmas izom feszüléseket és vissza tudja adni a  mozgás örömét, segítve ezzel a belső harmónia megtalálását is.

 

A Prof. Masayuki által megalkotott Yumeiho masszázsrendszernek az alapját is a csípő- keresztcsonti, (sacroiliacalis) „SI” izület elmozdulásaiból származtatott egyensúly eltolódások vizsgálata és az ebből adódó statikai eltérések kezelése képzi.

Nagyon hatékony módszer, bár sok esetben nem elegendő magyarázat az SI izület elmozdulására a mozgásszegény élet, vagy a tartós hibás terhelés.

 

Ezen a ponton kapcsolódik be a rendszerbe az emberi test energetikája, a különböző, bennünket érő stresszek hatása az izomzatunkra. Igen. Az izmok reagálnak a bennünket érő lelki, érzelmi, behatásokra.

 

Miképp is működik ez pontosabban? Azt már mindenki megtapasztalta élete során, hogy a lelkiállapot változásai, fizikai elváltozásokat hoznak létre a testben. Ha hirtelen megijedünk valamitől összerándulunk, ha szorongunk görcsbe rándul a gyomrunk, behúzzuk a nyakunk, stb. Amikor valami megnyugtató történik velünk, felsóhajtunk, és ahogy a jógalégzéseknél is történik, a kiáramló levegővel a feszültségeink is távoznak. Egy megnyugtató környezetben el tudunk egészen mélyen lazulni, jól esik nyújtózkodni.

Ha az állatvilágban keresünk példát erre, elég ha felidézzük magunkban a szavannák fáinak árnyékában kinyújtózva pihenő nagymacskákat, majd ugyanezen állatok pattanásig feszült izmait, miközben ugrásra készülnek a vadászat során.

 

Az ember abban különbözik legjobban, hogy emlékeiben, tudatalattijában folyamatosan „ugrásra kész” állapotban van. Úgy érzi, erre kényszeríti az élet, meg akar felelni a vélt vagy valós elvárásoknak, folyamatosan jelen vannak gondolataiban a ”mikrofélelmek” a sikertelenségtől, a kudarctól. Az emberi test izmai eltárolják a stressz helyzetekből adódó feszültségeket, melyek adódhatnak az előzőekből és még sok másból. Emlékezünk, és félünk. Ez főleg a megélt, de fel nem dolgozott belső feszültséget okozó élethelyzetekre igaz. Sokszor elég felidézni magunkban egy az életünk során bennünket ért kellemetlen érzést, csalódást, dühöt, vagy akár tehetetlenséget egy élethelyzetben, és máris hasonló érzések borítanak el bennünket, mint akkor. Ez főleg akkor van így, ha nem dolgoztuk fel valóban az akkori eseményeket, nem értékeltük át azóta sem az akkor történteket, hanem a tudatalattinkba söpörtük, száműztük, ahelyett hogy „dolgoztunk” volna vele, megértve esetleg a helyzet miértjét. Persze ez nem könnyű, főleg ha már sok ilyen „emlék” van eltárolva és automatikusan a megszokott módon reagálunk, újra hibásan. A tudatalattinkba söpört dolgokat, mivel nem akarunk velük szembesülni, a hátunk mögé küldjük és ott is tároljuk el. A hát izmaiban. Nem véletlenek azok a népies nyelvi fordulatok, amik ezt idézik: „meghajlott az élet súlya alatt…”, „gondot cipel a vállán…”, és még sorolhatnánk.

 

Ezek a mikrofeszültségek, stresszek, szorongások, lassan-lassan felhalmozódva, ugyanolyan tartós izomtónus fokozást eredményeznek, mint a korábban tárgyalt statikai terhelések. Ha a kettő egyszerre van jelen, márpedig ez nem ritka, még gyorsabban kialakuló fájdalmakra számíthatunk.

 

 

Ezekre a megfigyelésekre, tapasztalatokra alapozva igyekszik sok keleti technika segíteni abban, hogy az ember tudatosságát fejlesztve meg tudjon szabadulni a felhalmozott feszültségeitől, felismerve azok működési természetét, újabbakat egyre kevésbé begyűjtve, és hogy egyre könnyebb lélekkel tudjon élni. Ilyenek pl. a yoga, tai chi, chi-gong, a meditációk különböző fajtái és az önismereti „tréningek”.

 

Kezeléseink célja ezeket a folyamatokat is segíteni. Minél tapasztaltabb és sokoldalúbb a terapeuta, annál hatékonyabb a kezelés, mert annál közelebb tud kerülni a problémák forrásához. Persze nem kell minden fájdalom mögött azonnal mély lelki okokat kutatni, hisz elég pár órát íróasztal mellett tölteni egy kényelmetlen testhelyzetben és kapjuk az első „jelzést”. Igaz a koncentrálás, figyelemösszpontosítás itt is még olaj a tűzre.

 

Összefoglalhatjuk az előzőekben felsoroltakat úgy, hogy nem csak a kialakult problémát kell észrevenni és kezelni, hanem az EMBERT is.

 

Ezekkel az alapelvekkel, ismeretekkel felvértezve nagymértékben megnőhet kezeléseink tudatossága, hatékonysága.